Karnevál itt,ott, amott…
A karnevál valójában ősi télbúcsúztató, tavaszköszöntő népünnepély volt, amelyet későbbiekben beiktattak a vallási ünnepek közé.
A carnevale szó a „carne” (latin) „hústól” szóból és a „levare” (latin) „elhagyni”, illetve „búcsúzom/~isten veled” szavakból eredeztethető: „búcsúzás a hústól”.
A farsang hagyományosan január 6-ától, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tart. Ebben az értelemben a farsangi karnevált, mint jelmezes, táncos népünnepélyt a húsvétot megelőző 47. napon, húshagyó kedden rendezik meg és még aznap éjfélkor befejeződik.
Sokan szinonim kifejezésként használják a farsang és karnevál kifejezést, de mint láthatjuk, a farsang a karneváli időszaknak a lezáró eseménye, elnevezése a német fasen, faseln - mesélni, pajkosságot űzni – szóból ered, amely - főként az utolsó három napban - a szabados mulatozás, kicsapongás, böjtök előtti népünnepélyek ideje is. Az egyébként szigorúan vallásos, hétköznapi életet a féktelen örömünnep váltotta fel ebben az időben.
Számos híres karnevál, farsang van világszerte, ismerkedjünk meg a Európa-szerte leghíresebbekkel.
Nice
Cote d’Azur egyik legfontosabb eseményének számít, a nizzai karnevál. Az ünnepség előzményei, hasonlóan más tavaszköszöntő vagy téltemető karneválokhoz, szintén a középkorba nyúlnak vissza.
1294-ben Charles d'Anjou herceg rendezte az első vidám mulatságot. Az igazi, egész városon végigvonuló menetet azonban csak 1830-ban szervezték meg, manapság több mint egy millió látogató érkezik a francia városba.
A több száz éves hagyományokkal rendelkező nizzai karnevál ma már nem a szokásos télbúcsúztatás. A karnevál minden évben egy adott téma köré épül, amely meghatározza a felvonulók díszeit, ruháit, táncait.
A felvonulások két héten át többször is ismétlődnek Európa egyik legszebb tengerparti sétányán, a Promenade des Anglais-en. Az út tenger felőli oldalán tribünöket állítanak fel, a szállodák előtti járdákról, pedig állva lehet nézni a kápráztatóan színes forgatagot.
A virágos kocsikon (bataille de fleurs) szépségversenyek győztesei állnak, és menet közben folyamatosan dobálják az illatos virágokat a nézők közé. Egy ilyen menet akár 6 órát is eltarthat, nincs mit irigyelni a lányoktól… (hacsak a szépségüket nem).
A kocsik után zenekarok és mascottos figurák vonulnak, de volt már magyar néptánccsoport, vagy zászlóhajigáló olasz csapat is a felvonulók között. A díszes kocsik lassú menetét az afrikai tam-tam doboktól a tangóharmonikán, a riói hangulatot idéző szamba táncosokig, különböző zenei stílusok, mentalitások kakofóniája az egész, mert minden csapat felül akarja harsogni a másikat.
A tömegnek ebben a felvonulásban semmi szerepe nincs, álló és ülőhelyek vannak, igencsak borsos áron. Hogy még sem unatkozzanak, nemrégiben a konfettik szolid szórása mellett megjelent spagetti spray. No, ez a nizzai fénypont: a nézők egymásra lövöldözik ezt a habzó műanyagot. A fehér és színes szálak, mint valami pókfonál lepik be a felvonulókat és a nézőket.
Menton
Közeledve a karnevál őshazájához, Olaszországhoz, még egy városba érdemes elmenni a farsang idejére, ez pedig a narancsáról híres városka: Menton.
A szokásos felvonulási kocsik itt annyiban változnak, hogy nem a virágok, hanem a citrusfélék a főszereplői a menetnek. A látnivalókat kibővítették azzal, hogy a Bioves Parkban lévő állandó kiállításon több százezer citrom és narancs felhasználásával készített kompozíciók gigantikus palotákat, hajókat, épületeket, sőt még piramisokat is alkotnak.
Viareggio
Lehet, hogy még egyáltalán nem hallottak a híres toszkán karneválról?
Ha nem, hát éppen itt az ideje. Viareggio Toscanában található, Pisától kb. 30 km-re, északra, a tengerparton. A Viareggio-i karnevál története az 1873-es évekre nyúlik vissza. Egy februári estén a Casinó kávézóban üldögélő fiatalok kitalálták, hogy a városban a karnevált egy felvonulással kellene megünnepelni. Még ebben az évben Húshagyó kedden megvalósult az ötletük. Ez a története a ma már nagyon híres Viareggio-i karneválnak, mely az olaszok egyik kedvenc és legtöbbet látogatott rendezvénye. Az első világháborúban úgy tűnt, hogy a hagyománynak vége szakad, de aztán 1921-ben újra felvirágzik. Uberto Bonetti, grafikus megálmodja, Burlamacco figuráját, mely a Viareggio-i karnevál jelképévé válik. A piros, fehér színben a 30-as évek strandjai köszönnek vissza, az akkor jellemző piros-fehér csíkos napernyőknek köszönhetően.
Van egy érdekes mondás: Minden hír Viareggio-ban végzi... Bizony így szokták mondani és ez igaz is. De miért is? A válasz egyszerű. 1925-ben egy Viareggio-i festő, Antonio D'Arliano találta fel hogyan tudnak egyre nagyobb, de ugyanakkor könnyű alkotásokat elkészíteni. Ahhoz, hogy a felvonuló kocsikat és különböző figurákat elkészítsék, papírlapokat ragasztanak egymásra a kívánt forma és vastagság eléréséig. Agyag modellek, gipsz, újság és ragasztó felhasználásával készülnek el a világ egyik legkülönlegesebb felvonulásának alkotásai. A ragasztó tradicionális módon víz és liszt. A papírlapok pedig értelemszerűen újságok, szerte az országból, töméntelen mennyiségben.
Megdöbbentő méretű, látványos alkotások akár 20 méter magas, 12 méter hosszú remekművek kápráztatják el a látogatókat.
Ha elfáradunk a mulatozásban és kedvünk szottyan egy kis édességre, az autentikusnak tűnő fritella (olasz fánk) talán a legjobb választás. Mint neve is jelzi, olajban sütik ki a kelt tésztát. Ennek egy finom olasz krémmel dúsítottabb variációja a bigné.
Velence
Velence egyedülálló hátteret biztosít a velencei karnevál álarcosainak, gyönyörű maszkosainak, hiszen szinte megelevenedik előttünk a Dózsék világa.
A maszk kétségtelenül a karnevál jelképe, Velence szimbóluma.
A legrégebbi törvény, mely Velencében az álarc használatát szabályozta, 1268-ban született. A törvényt a nagyhatalmú és rettegett velencei tanács, a Serenissima hozta.
A legfurcsább rendelet, melyet a város főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ez megtiltotta a férfiaknak, hogy apácazárdába belépjenek, és nőnek álcázzák magukat.
A 13. végén nyilvánították hivatalos ünnepnek a húshagyókeddet, és a maszk-készítőknek már század a középkorban saját alcsoportjuk volt a festők céhén belül.
Az Adriai Köztársaság idejében minden tilalmat feloldottak a karneváli időszak idejére és az utcákat, tereket az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába. A szalonokból, kávéházakból a hangos és féktelen mulatozás zaja szűrődött ki. Kötelező volt az álarc viselése, amelyet már akkor is papírmaséból készítettek és díszesen festettek, dekoráltak. Az álarcot azonban nemcsak szórakozásra használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetőséget nyújtott a fegyverviselésre, anélkül hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost. De alkalmas volt a maszk a polgárok számára a hitelezők előli rejtőzésre is, ezért a kaszinók nem engedélyezték játékosaik számára viselését.
Az egyetlen maszk, aminek a hordását majdnem egész évben engedélyezték, a bauta volt. Ez egy fél-álarc, ami kényelmes is, hiszen a maszk levétele nélkül bárki ehetett-ihatott kedvére.
Velence a 18. században elnyerte a karneválok városa címet. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban. 1869-ben például Ausztria császára, Ferenc József is részt vett - inkognitóban - a karneválon.
1980-ban, kétszáz év téli nyugalom után újították fel a Velencei Karnevált és a központi Szent Márk tér nyüzsgő, álarcos és fantáziadús látogató serege hömpölyög ma már a tereken és a szűk utcákon. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát, amely ma a világ legrangosabb eseményeinek egyike.
Köln
Németország nincs messze, mégis előbb jut eszünkbe a riói és velencei karnevál, mint a kölni. Pedig ez a világ egyik legnagyobb hagyományőrző ünneplése, 1823 óta minden évben.
A helyiek úgy tartják, hogy Kölnben 5 évszak van: tavasz, nyár, ősz, tél és a karnevál és ezt komolyan is gondolják.
A farsang itt is a Húsvétot megelőző böjti időszak kezdetével végződik, de hogy mikor kezdődik? A 11. misztikus szám Kölnben: A karnevál minden év 11. havának 11. napján, 11 óra 11 percében kezdődik, és ezt véresen komolyan veszik, legyen ez a nap a hét bármely napján, ezen a napon megáll az élet, sokan szabadságot kapnak, és az utcán várják a hivatalos kezdést. Tízezrek énekelnek és táncolnak a belvárosban, minden valamirevaló zenekar az utcára vonul szórakoztatni a mulatni vágyókat.
Mulatni vágyó pedig van bőven, tízezrek öltöznek jelmezbe és töltik november 11-ét az utcán.
Fontos feladata a nyitónapnak, hogy megválasztásra kerüljön a karneváli triumvirátus; a Herceg, a Gazda és a Szűzlány (valóságban ő is férfi), akik jelképükké válnak a hónapokon át tartó rendezvénysorozatnak és karitatív feladatoknak.
A novemberi megnyitót követően pár hétre - az adventi időszakra -, elcsendesedik a téma, hogy aztán január 6-án, Vízkereszt napján, újult erővel előkerülhessen megint. és a csúcspont a „Rózsák hétfője”, a Rosenmontag.
Az utolsó vigasságok egyik érdekes napja az „Asszonyböjt éjszakája” csütörtökön. A Weiberfastnacht, azaz az asszonyok böjtölésének kezdetén már reggel 9 órától zenekarok ébresztik a várost. Ismét felbukkan a mágikus tizenegyes szám: 11 óra 11 perckor hivatalosan megnyitják a napokon át tartó belvárosi bulit, és abba sem hagyják a programokat kedd éjfélig.
Ez a nap arról szól – a legenda szerint – hogy a nők levágják a férfiak nyakkendőjét, ezzel jelképesen kasztrálják őket, tehát, ilyen területen is böjt várható.
Ezen a napon a gyanútlan turisták, akik nyakkendőben merészkednek az utcára, számolhatnak azzal, hogy megkurtítva távoznak a helyszínről.
Az elmúlt évek események ezt az önfeledt és pajkos vidámságot, a felhőtlen szórakozást kissé átírták, egyes vélekedések szerint már soha nem lesz olyan a egy karnevál sem, mint régebben volt.
A német vidéken, farsang idején a Krapfen amelyet minden cukrászda, étterem választékában megtalálható.(nálunk a jó svábok jóvoltából kráfli néven ismert)
Hozzávalók:
50 dkg liszt, 50 dkg háj, 1 evőkanál cukor, 2 tojássárgája, kevés ecet, só, kevés, savó, vagy tejföl, lekvár
Elkészítés:
A hájat ledaráljuk. A lisztből, tojásból kevés ecetes víz hozzáadásával tésztát készítünk, és kinyújtjuk.
A hájat kevés liszttel elkeverjük, rátesszük a kinyújtott tésztára majd a tésztával együtt összehajtogatjuk. Fél órai pihentetés után kinyújtjuk, majd ismét összehajtogatjuk. Ezt háromszor megismételjük, sima és dupla hajtásokkal. Végül vékonyra kinyújtjuk, négyszögletes
(8 x 8 cm-es) darabokra vágjuk.
Megkenjük szilva-, meggy- vagy málnalekvárral és háromszögletűre hajtjuk. Kizsírozott tepsiben, jó meleg sütőben megsütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.
Mohács
Hazánkban az egyik legjellegzetesebb, évszázados hagyományokat őrző farsangi mulatság a mohácsi busójárás. Időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik, és minden évben a böjti időszak kezdete (húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelemszerűen mindig csütörtökre esik. Az ünneplés első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó kisfarsang, melyet azután a busójárás legfőbb látványossága, a farsangvasárnap követ. A kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék, a "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyakor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban.
Farsangvasárnapon tartják a "nagy vonulást" a gyülekezőhelyről (Kóló tér) indulva, tízezrek sorfala által övezve, át a városon a főtéri seregszemléig. A nagy felvonulást megelőzően már reggeltől kezdve folyamatosan járják a várost a busó csoportok. Az események egyik legkedveltebb pontja az esti máglyagyújtás, amikor a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak meg. A busókkal összefogódzkodott vendégek, farsangolók tűz körüli tánca a nagyszínpadról szóló zene, a kóló és az időnként a tér sarkában eldördülő török korabeli mozsárágyúk hangjával minden résztvevő garantáltan életre szóló élményt szerez.
Magyarországon a farsanghoz kötődő sütemény a farsangi fánk, melyet számtalan elnevezéssel illetnek a különböző régiók és a készítésük is átesik apró módosításokon, a helyi jellegnek megfelelően.
A farsangi fánk Budán lett udvarképes a XVIII. században. D” Artagnan (báró Vay Sándor) „Régi magyar társas élet” című művében olvashatjuk: 1792-ben Sándor főherceg nádorságának idejében, maga is adott a budai várlakban egy-két nagy bált. Korhű feljegyzés szerint, „A követ bort nem ivott csak serbetet, amelyet a szép Károlyi Józsefné kínálgatta nagyban, azután csokoládét is ivott és hozzá farsangi fánkot is evett.”
A farsangvégi húshagyó napokon a hagyományos fánksütés közben kedves háziasszonyaink bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangi fánknak története is van. Báró Radvánszky Béla „A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században” című művében a „habzó zsírból” a „rostás kanállal” kiszedett „pánkókról” a „csörögékről” tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint „pánkóknak” nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára.
Kínáljunk valami különlegeset, ami ízében, küllemében emlékezetessé tehet egy baráti összejövetelt. A sok recept közül a Penyigei szilvalekváros fánkot választottuk.
Hozzávalók: 800 gramm liszt
50 gramm élesztő
80 gramm kristálycukor
10 gramm vaj
2 db tojássárgája
3 dl tej
csipet só
szilvalekvár
Elkészítés: A lisztet megszitáljuk. Közben az élesztőt a langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. A liszthez adjuk a maradék cukrot, sót, tojássárgáját és a megolvasztott vajat, majd hozzáöntjük a felfutatott élesztőt, és jól összedolgozzuk. Közben annyi langyos tejet öntünk hozzá, amennyit megkíván. A tésztát közepes keménységűre dagasztjuk. Akkor jó, ha elválik az edény oldalától és hólyagos.
A tésztát szobahőmérsékleten, letakarva megkelesztjük. Lisztezett gyúrótáblára borítjuk, majd a széleit kicsit meghúzzuk, csíkban rárakjuk a lekvárt. Ráhajtjuk a tésztát kb 10-15 cm hosszan elvágjuk. Egy kicsit megsodorjuk majd félbe hajtva két-három fonást készítünk rajta. Letakarva még kelesztjük.
Forró olajban mindkét oldalát narancssárgára sütjük. Miután kihűlt, vaníliás porcukorral megszórva tálaljuk.
Miért vált egy aránylag egyszerű sütemény a farsangi mulatságok nélkülözhetetlen kellékévé, és hogyan sikerült megtartania a sok süteménycsoda között ezt a különleges szerepét?
Az látszik, a legvalószínűbbnek, hogy miután ez a nép ünnepsége volt, az általuk ismert és készített finomsággal akarták az élvezeteket megkoronázni. Ezért a fánkok készítésének titka anyáról leányára szállt, szerencsére.
Egyszerű, természetes alapanyagok, nem túl komplikált technológia eredménye az, hogy emlékeinkben felidézzük a nagyi fánkját és önkéntelenül a régi szép idők családi hangulatát, a vasárnapi ünnepi ebédek soha ki nem törölhető emlékeit kívánjuk vissza. Lám, lám! Mire képes egy egyszerű kelt tészta.
Vojtek Éva
