A határon túli cukrászattörténelem újabb állomása Szabadkán volt, a Blaha Lujza cukrászdában, 2026.05.21.-én.
A hely a régi idők jellegét idézi, hiszen tágas termében kulturális összejövetelek, zenés estek megtartására is alkalmas. A cukrászdát egy pékség egészíti ki, hol a jellegzetes cipón kívül egyéb sós sütemények, szendvicsek várják a vendégeket.
Szépszámú hallgatóság várta a könyv szerzőit, ami nem csoda, hisz a könyvben jelentős szerepet kapnak a vajdasági ikonikus cukrászok. Életüket, történetüket rendelkezésre álló dokumentumokon kívül a még élő tanítványok, családtagok egészítették ki, tették teljessé.
Paskó atya megnyitóbeszédében - aki ennek az intézménynek (is) fő generátora - ezt hallhattuk:
„Van, amikor egy könyv nemcsak történeteket mesél, hanem ízeket idéz fel. Van, amikor a múlt nem poros emlékké válik, hanem újra illatot kap – frissen főzött karamell, mandula, csokoládé, és egy letűnt világ eleganciája. Régi mesterek történetei elevenednek meg: olyan embereké, akik sokszor anélkül kerültek „határon túlra”, hogy valaha elhagyták volna szülővárosukat.
Sorsok, amelyek a történelem viharaiban formálódtak, és műhelyek, amelyek egykor a Monarchia kifinomult ízlését őrizték. Egy este, ahol a múlt ízei a még élő emlékezőkkel életre kelnek.”
Nagy öröm volt üdvözölni a telt házas rendezvényen a magyarkanizsai Rózsa Rózsa cukrászt, aki a szakmájában és régiójában legendának számít. Valamint a Zentáról érkező Almási Cukrászda tulajdonosait, akik hosszú évtizedek többgenerációs örökségét viszik tovább.
A Paskó atya által vezetett beszélgetésbe bekapcsolódott Cseszkó Ibolya mestercukrász, oktató, aki a helyi szakemberek utánpótlásának dilemmáiról is elmondta tapasztalatait. Nagyon sok témát érintettünk a tartalmas találkozón, a kulturális és gasztronómiai örökségen át a regionális sajátosságokig, a múlt már-már elfeledett példaképeitől a kézműves szakma megbecsüléséig.
Köszönjük a lelkes hallgatóságnak az értő figyelmet és érdeklődést.
Vojtek Éva
